Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fényvirag

Fényvirág


Nem az a szeretet, emberek,
ha angyalok nyelvén énekek,
s szeretet-himnuszok harsogó
kajánok hangjaként zengenek!

 

Felfedezhettek bár titkokat -
renghet a föld is az ég alatt -
ha hitetlenség, és ostoba
gőg minden szeretet záloga!

 

Oszthattok koldusnak kincseket,
máglyára vethettek testeket,
színjáték - olcsó és könnyű juss -
ha nem áldozzátok lelketek!

 

A szeretet türelmes, jóságos,
önzetlen, mély és alázatos.
Könyörületes, ki megbocsát,
megváltó imát mond, s könnyet ont.

 

A szeretet örök és végtelen,
túlnő a halálon, s képtelen
erővel bír, ha a gondolat
megfogan, s nyomában fény terem.

 

Fényt neveljetek, hát, s vessetek
szeretetmagot, s ha gyermeket -
elhagyott árvát és rongyosat -
öleltek, kihajt a szeretet!

 

Hit, remény, szeretet - szép szavak -
de csupán üresen konganak,
ameddig lelkünk hamis tükör,
s szívünkben Fényvirág nem fakad.

A verset írta:

Gősi Vali2009

(műhelymunka ihlette írás - Szent Pál Szeretet Himnuszának szabadon értelmezett parafrázisa)

 

 

Beismerő vallomás

Merész akarás, bánatos tagadás.

Akkor még, futott velünk a nyár.

Beismerő vallomás: a megérintő vágy

néha vissza jár, mint holdsugár,

tavaszban a napfény ragyogás.

Ha, valahai is találkoznánk,

szavak nélkül is értenénk egymást.

Mint planéták, siklanánk a csillagos égboltján.