Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fényvirag

Fényvirág


Nem az a szeretet, emberek,
ha angyalok nyelvén énekek,
s szeretet-himnuszok harsogó
kajánok hangjaként zengenek!

 

Felfedezhettek bár titkokat -
renghet a föld is az ég alatt -
ha hitetlenség, és ostoba
gőg minden szeretet záloga!

 

Oszthattok koldusnak kincseket,
máglyára vethettek testeket,
színjáték - olcsó és könnyű juss -
ha nem áldozzátok lelketek!

 

A szeretet türelmes, jóságos,
önzetlen, mély és alázatos.
Könyörületes, ki megbocsát,
megváltó imát mond, s könnyet ont.

 

A szeretet örök és végtelen,
túlnő a halálon, s képtelen
erővel bír, ha a gondolat
megfogan, s nyomában fény terem.

 

Fényt neveljetek, hát, s vessetek
szeretetmagot, s ha gyermeket -
elhagyott árvát és rongyosat -
öleltek, kihajt a szeretet!

 

Hit, remény, szeretet - szép szavak -
de csupán üresen konganak,
ameddig lelkünk hamis tükör,
s szívünkben Fényvirág nem fakad.

A verset írta:

Gősi Vali2009

(műhelymunka ihlette írás - Szent Pál Szeretet Himnuszának szabadon értelmezett parafrázisa)

**********************************************************

Mint planéták

Csend ül a vöröslő tájon,
messze emlékeimben járok.
Akkor még, futott velünk a nyár.
Beismerő vallomás: még érzem lelked áramát.
Átölel, mint kora tavaszi nap, melengető sugara.
Aranyló fényében -arcod mosolya- felemel a magasba
Néha az ezüst hold fényében,
neved csendül csillagok énekében.
Visszajársz, vágyak nesztelen mezejére.
Virágok közt futunk a zöld harmatos végtelenben.
Sohasem fogtam kezed, gyönyörű szemed, megigézett.
Azóta is áthat, lelkemben olyankor láng van,
vérem forr, szívem nagyot dobban.
Szárnyra kapok, feléd suhanok,
arcod érinteni mégsem tudom.
Hamvába hull a hév, lelkemre ül az értelem..
Talán hűvös az est, hallgatag a test,
nyugtalan lelkem ideje végtelen.
Ha, valahai is találkoznánk,
szavak nélkül is értenénk egymást.
Mint planéták, száguldanánk  a csillagos ég
végtelen boltján, karöltve, szerelmesen!

Beismerő vallomás

Merész akarás, bánatos tagadás.

Akkor még, futott velünk a nyár.

Beismerő vallomás: a megérintő vágy

néha vissza jár, mint holdsugár,

tavaszban a napfény ragyogás.

Ha, valahai is találkoznánk,

szavak nélkül is értenénk egymást.

Mint planéták, siklanánk a csillagos égboltján.