Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A fa az élet szinbóluma


A fa az élet szimbóluma

A symbolum görög szó, jelentése: ismertetőjel. Gondolati fogalmat érzékeltető jel, amely képzelettársítás folytán nemcsak a kifejezendő fogalmat helyettesíti, hanem vele kapcsolatban különböző érzéseket, hangulatokat, egész gondolatsorokat tud felidézni.

C.G. Jung. "A szimbólum olyan kifejezés név vagy kép, amely a köznapi életben ismerős lehet, szokásos és kézenfekvő értelmezése mellett azonban mégis sajátos, másodlagos jelentéssel bír. Valamilyen homályos, ismeretlen, rejtett jelentést is magában foglal."

A szimbólumok tehát kódolt, de megfejthető üzenetek, melyek az évek során elvésztek a feledés homályában.

Az ősi civilizációk széles körben használták ezeket a jelképeket művészetükben, vallási rítusaikban, de legfőképpen gyógyító tevékenységeik során. (Gondolok itt az atlantiszi szimbólumokra vagy a piramisokra. Kísérletekkel igazolták, hogy a piramisforma olyan energiákat tartalmaz, hogy az alá helyezett étel nem indul romlásnak, és a borotvapenge is évtizedekig használható anélkül, hogy elcsorbulna az éle.) Korunk is kezdi újra felismerni szimbólumainak értékét, s arra törekszik, hogy feltárja azok jelentését.

Az emberiség feladata, ezen kódolt üzenetek megfejtésén túl, alkalmazásuk elsajátítása is. Így nemcsak önismeretünk fejlődhet, hanem lehetőségünk nyílik egy újabb gyógyítási módszer kiaknázására, amely "még egy" variációt kínál a bajba jutott ember számára.

De mi is valójában a szimbólum? Szimbólumnak tekinthetjük: az árucikk értékét, a közlekedési táblákat, nevünket, szokásainkat, s tulajdonképpen az egész életünket.

Az írásunk és a rajzaink is szimbólumok. Információk önmagunkról, önmagunknak.

Rajzaink szimbolikusabb erejűek, mint a kézírásunk. A rajz ugyanis tudatalattinkat jelképezi, rejtett emlékképeinket, vágyainkat, képességeinket. Az írás már ezzel szemben egy tudatosabb cselekvés eredményeként jön létre.

Rajzaink közül a legteljesebbnek, ezért leginkább elemezhetőnek a farajzok tekinthetőek, mert a fa az életünk szimbóluma. Nem véletlen nevezték "életfának". (Fa= Élet). Õseink ennek tudatában szentként imádták a fákat. Minden egyes templom, szent liget közepére fát ültettek. A Bibliában, az óind Rg védában, vagy a római-görög mitológiában is találhatunk utalást az "Életfára". Mindenütt az Édenkert, vagy Liget közepén helyezkedik el. A fa tehát nemcsak az énünket ábrázolja, amik vagyunk: szellem, lélek, test, hanem Jung szerint: " A fa a sötétségben felragyogó középpont látomása, ahol minden út összefut, vagyis a világmindenség misztikus középpontja." A fa ennek értelmében jelképezi a transzcendenciát, valamint az én növekedési folyamatát, amely elősegíti, hogy kifejlesszük és beteljesítsük magunkban a teljesség képét, mely Isten tökéletességét tükrözi. Lelki fejlődésünk folyamatát és lényegét is magában rejti tehát.

A fa lombkoronája jelképezi a szellemi szférát, a fejlődési törekvéseket, akaratot, az intellektust.

A fa törzse a gyakorlati, hétköznapi életünket és érzelmeinket.

A fa gyökere pedig az ösztönszférát, a szexualitást, a tudattalanunkat, az anyaméhben eltöltött idő emlékképeit.

A faábrázolásokban horizontális és vertikális irányban is megjelenik a múlt, a jelen és a jövő képe. ( A rajzokból azonban jósolni nem lehet! A rajzoló múlthoz, jelenhez, jövőhöz való hozzáállását mutatja ez.)

A farajz bal oldala az anyához való kapcsolódás milyenségét, ill. a múltat jelképezi, míg jobb oldala az apa és a jövő szimbolikája.

Itt Koch az ágak jelentését részletezi. Fontos megjegyezni, hogy a lefelé tartó ágak veszteséget, a felfelé tartó ágak nyereséget jelentenek az adott életterületen!

A farajzok elemzési szempontjai

A gyakorlatban több, mint négyszáz elemzési szempontot ismerünk, most azonban a teljesség igénye nélkül kiemelnék néhányat, a legfontosabbakat.

  1. A fa térbeli elhelyezkedése-ehhez segít a pulveri térszimbolika
    (3. ábra)
  2. A fa arányai, vagyis a fa egyes részeinek egymáshoz való viszonyulása
  3. A fa formátumai
  4. A farajz színvilága
  5. A számszerűség vizsgálata

Csontváry Kosztka Tivadar: A magányos cédrus grafológiai szemmel

Csontváry a XIX-XX. Század legnagyobb festőművészeinek egyike. 1853. július 5-én született Kisszebenben. Kereskedőként kezdte pályafutását, majd jogot és gyógyszerészetet tanult. 1894-ben 41 évesen festőakadémiai stúdiumokat folytatott Münchenben, Düsseldorfban, Párizsban.

Sokan őrültnek, megszállottnak tekintették, mert komolyan vette az isteni sugallatot, miszerint Õ lesz a világ legnagyobb Napút festője, s ennek igyekezett festészetében megfelelni.

Festményeit gyakran díszítik szimbólumok. Ezeken keresztül üzent az embereknek, s talán a későbbi koroknak is, hiszen a szimbólumok nyelve egyetemes.

Művei nemcsak gyönyörködtetnek, hanem mély információkat is tartalmaznak.

A magányos cédrus grafológiai elemzése

  1. A fa térbeli elhelyezkedése: Az erősen jobbra tolt elhelyezés a pulveri térszimbolika szerint a jövőt, az apát, a haladást és a társadalom felé törekvést fejezi ki.

    Ha megvizsgáljuk a vertikális elhelyezkedést is, akkor láthatjuk, hogy a fa szinte bele sem fér a kép kereteibe. A cédrus lombja nincs befejezve. Ez egyfajta nyitottságot jelez a transzcendencia, a szellemiség felé. Az alkotó felülről várja az ihletet. Csontváry a saját bevallása szerint is valóban mindig sugallatra festett.

  2.  

  3. A fa arányai: A fa törzse aránytalanul hosszúra nyúlt, alkotójának életében az érzelmek, a szenvedély játssza az elsődleges szerepet. A bal oldalt látható hosszan, karokként lelógó ágak a múltba kapaszkodnak, valamire fel akarják hívni a figyelmünket. A bal oldalt hangsúlyozott ágak kiemelésének jelentősége a Koch farajz teszt szerint az anyai, a női fontossága az egyén életében, a misztikus hajlam, a zenei, művészi érdeklődés és beállítottság.
  4.  

  5. A fa formátumai: A fa kecses, légies, omló formái a finom, érzékeny lelkületre, törékenységre engednek következtetni.

    A bal oldali "karok", és felettük a kardszerű képződmény is egyaránt a múlt felé tekint. A háttérben morajló titokzatos vulkán az emberiség, a kitörés előtti csendben. Izzik körülötte a levegő, mert a múlt bűnei terhelik. Csontváry így fogalmazott e művéről. " A Gondviselés nem pihent. Megfesttette velem a libanoni cédrusfát, melynek egyik ága kardot ránt, és pusztulással fenyegeti a világot. A magányos cédrus az Apokalipszis víziója."

    A fában található szög által a művész megsebzi önmagát, a sérülés a törzsön található, mely az érzelmek színhelye. Ránehezedik a világvége fájdalma, az emberiség problémája, amellyel egyedül van, magányos. Sokszor nyilatkozott korának éretlenségéről, felelőtlenségéről, kulturálatlanságáról.
    A fa jobb oldalán látható faágként megjelenő madár a lélek szimbóluma. A gém jobbra tekint, a jövőt fürkészve. Vajon lesz-e egyáltalán jövőnk a tornyosuló felhők mögött, ha továbbra is így élünk?

    A gyökerek földbe kapaszkodása az anyaföld biztonságát fejezi ki. Még van hova kapaszkodnunk, tartoznunk egyelőre. A Föld még tűri az emberi faj súlyát.
    A cédrusfa mint fatípus, Krisztus királyságát és Szűz Máriát jelképezi. A festő köztudottan nagy Mária tisztelő keresztény volt.

  6. A farajz színvilága: A festmény domináns színe a kék. A kék szín Szűz Mária, és az anyaság jelképének színe. Szimbolizálja a befogadást, az odaadást, a tisztaságot.

    Az indián mitológiában a tiszta szándék és a segítőkészség jeleként ismert.

    A lila és barna színek szintén nagy hangsúllyal szerepelnek a képen. A lila az intuíció, misztikum, titokzatosság, spiritualitás képe. A vulkán, az emberiség is csupa titok, misztikum és kiszámíthatatlanság.

    A barna szín használata a melegség, biztonság, az otthon igényét fejezi ki.

    A színek árnyalatai színes skálát futnak be a sötét tónusoktól a világosig. A változatos színválasztás a színes érzelemvilág, a színes egyéniség tükre.

    Az élesen elhatárolódó, és a ködbe vesző, elfolyó vonalak ellentéte, a földi, anyagi világ és a menny, "más világ" közti különbséget igyekszik láttatni. A két világ összehasonlítása Csontváry minden művében jelen van. A festmények alsó, "elülső" része a földi, evilági-határozott vonalvezetés, míg felső része, a háttér az elmosódó, lágy titokzatosság. Ez a kontraszt, mindkét oldal megvilágítása, bemutatása teszi tökéletesen harmonikussá műveit. Ezért nevezik méltán a Napút festőjének.

  7. A számszerűség megfigyelése: A számok vizsgálata azért fontos, mert a számok jelképezik életfeladatunkat, ezáltal újabb információt tudatnak rólunk. Így pontosabbá tehetjük az elemzést. A számokat két csoportra oszthatjuk. Páros és páratlan számokra. A páros számok nőies, befogadó jellegűek, a páratlan számok férfias, aktív, tetterőt sejtetnek. Attól függően, hogy kinek melyik szám szerepel a rajzában, következtetést vonhatunk le arra vonatkozóan is, hogy vajon megfelel e az egyén saját nemi szerepének. A magányos cédrus esetében a baloldali hosszan lelógó ágak fektetett 3-ast szimbolizálnak. A 3-as szám férfias jellegű, aktív, a lendületességen, kezdeményező készségen kívül szolgálatot, segítségnyújtást is jelent.

Csontváry művészi készségét, zsenialitását, melyet isteni áldásnak tekintett, valóban rendeltetésének megfelelően használta Életfeladatát ezzel teljesítette. Elhozta ugyanis számunkra a transzcendencia üzenetét.

"Mert nincs elrejtve semmi, amire fény ne derülne, és nincs titok, amely nyilvánosságra ne jutna. Akinek van füle a hallásra, hallja meg!" Márk 4.22-23.