Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Biblia

2011.10.11

A rózsakeresztesek szerint a Biblia az élet rövid összefoglalása, tankönyve.
„Azok hasonlítanak hozzánk a legjobban, azok állnak hozzánk a legközelebb, akik ezt az egyszeri könyvet életük zsinórmértékévé és tanulmányaik legfőbb tárgyává és az egész emberiség útjelzőjévé teszik.”
A Bibliát az egyetemes tan képviselőjének tartjuk. Ezért fekszik ez a szent könyv felütve templomainkban, mint templomaink szellemi fókuszainak egyike. Ez eléggé megmutatja, hogy mire értékeljük.

Először azonban jó lesz megkeresni a feleletet arra a kérdésre, hogy min alapul ez a tisztelet.

Ez nagyon időszerű kérdés, mert nagyon sokan szeretnék megérteni a Bibliát, de különböző okokból nem képesek, mégpedig: a modern és történelmi-materialista kritika és annak befolyása miatt: a zavar miatt, mely a Biblia olvasásakor a hívők gondolkodásában és érzéseiben keletkezett a megértés hiánya és a félreértések miatt: a teológusok magatartása miatt: az eredeti Bibliaszövegek megcsonkítása miatt.

Továbbá az is sok embert zavar meg, amit más szent könyvekben olvas, s ami azt a benyomást kelti, hogy a Biblia szövegének különböző részeit azokból vették át. A tömeg a teológusok viselkedése és fellépése miatt is elveszíti a kapcsolatot a Bibliával, mert a teológusok azt állítják, hogy ismerik és értik a Bibliát, s így azt tartják, hogy jogosan magyarázhatják. Erre vonatkozó tekintélyüket azzal az érveléssel alapozzák meg, hogy „képes vagyok a Biblia ős-szövegét olvasni, és a teológia akadémikus tudomány”.

A legtöbb kritika azonban a teológia ellen, az úgynevezett bibliatudomány ellen irányul. A kritika és az ezzel együtt járó elutasítás nagy része jogos, s ezt teológus körökben is nagyon jól érzik. Ezért van annyiféle teológiai kör és irányzat, amelyek életre-halálra küzdenek egymás ellen. Ezért van mindig valami éppen divatos teológia is, amely új, modern nézetekkel foglalkozik. Például egy ideje különösen népszerű a svájci Barth professzor teológiája. Az utóbbi években annyi dolguk volt a teológiai vitákkal, s ez a vitázás olyan mélyen belemaródott a népbe is, hogy maga az élet egészen feledésbe merült. Az egyház egyre inkább nem a nép, hanem a papok egyháza lett. Most sikerült ezt a papi egyházat bizonyos mértékig semlegesíteni, úgy hogy újra útban vannak a nép felé. Munkájuk alapja az egyház ura, akit nem ismernek, és a Biblia, amit szintén nem ismernek. A veszekedő teológusok kezdik belátni, hogy a népet egyre kevésbé befolyásolhatják, s mert megijedtek a háború utáni idők jelszavától, hogy „uraim, le az álarccal”, így most ők is csatlakoznak. Ezzel a hiú kísérlettel azonban csak a leleplezést halogatják.

Barth professzor javaslatára jó néhány éve foglalkoznak az úgynevezett dialektikus teológiával (Hegel filozófiája nyomán), mely azzal a ténnyel foglalkozik, hogy ebben a világban minden a kikelet, virulás és hanyatlás törvényének van alávetve. Ezért beszélünk mi is dialektikus rendről.

Az úgynevezett dialektikus teológia abból indul ki, hogy a helyzetnek megfelelően a teológia más és más nézetére kell helyezni a hangsúlyt, hogy így kapcsolat jöhessen létre a mindenkori néplélekkel. Más szóval ma prófétára, holnap papra, holnapután istentiszteletre van szükség, aztán Krisztus újra-eljövetelére, stb. Intelligensen hozzá kell igazodni - mondja ez a teológia - a pillanatnyi helyzethez és a mindenkori pszichológiai követelményekhez. Így minden küllő, mint a forgó keréknél, egyszer lent van, máskor meg fent. Ez a teológia tehát különös csalás. Világos, hogy ennyi valótlanságra és hamisságra erős visszautasításnak kell következnie.

Tagadjuk, hogy egy teológus csupán akadémikus műveltsége segítségével valaha is elhatolhat a Biblia lényegéig. Persze előfordulhat, hogy valaki, akit bevezettek az egyetemes tanba, vagy beavatott, ugyanakkor teológus is, vagy ilyen minőségben kell fellépnie, „térítőként a pogányok között”. A teológia egyébként puszta találgatás, ámítás és luciferi csalás.

Az is lehetséges, hogy egy teológus egyben misztikus is, igazán hívő, melegen érző, odaadó ember, aki teljes szívével egyházközségének szenteli magát. Nagy tisztelettel és odaadással áll istene előtt, egész szívével vallva hitét, de nem mint megértő, hanem csak mint szolgáló. Melegszívű emberiességével lelkésze és pásztora községének, de mint teológus nem ér semmit. Ez az ember ugyanaz lenne, ha mohamedán, vagy Habakukk, a bennszülött varázsló lenne, azaz éppoly sikeres pásztor lenne.

Krisztus azt mondja: „szeressétek az Urat, Isteneteket teljes szívetekből és teljes elmétekből”. Az utóbbinál esetleg a biológiai ember rendelkezésére álló agykapacitásra gondolnak, az akadémikus gyakorlatra, sokoldalú, terjedelmes tudásra. Éppen itt van azonban a bökkenő. Krisztus nem ilyen ész-edzésre gondol.

Mi rózsakeresztesek feltétlenül visszautasítunk minden teológiát, mint ahogy minden kritikát is, amivel a teológia a Bibliát illeti. A teológus kétségtelenül érdemes nyelvtudós lehet, vagy dialektikus filozófus, esetleg archeológus, stb. Egyetemi tanulmányai ellenére azonban semmit sem tud az isteni bölcsességből, az élő igazságból. Ha egy teológus valóban szellemi nagyságról tanúskodik, akkor ez nem a teológia miatt van, hanem annak ellenére.

Véleményünket valószínűleg nem szükséges még világosabban kifejteni. Ha tanuló hangoztatja véleményét a Bibliáról, akkor semmiképpen sem hagyatkozik a teológiai vagy egyházi bibliamagyarázatokra vagy a kereszténység egyházi értelmezésére. Holott a Biblia, különösen az ószövetség, jó példa arra, hogyan éltek vissza minden időben a sötét hatalmak rendkívül ravasz módon, hazugságok és hamisítások segítségével a legmagasabb isteni igazságokkal, a rózsakeresztesek azt tanítják, hogy a Biblia, érinthetetlen bölcsességével az egyetemes tan nyilatkozata, megnyilvánulása. A Biblia tehát nem az egyetemes tan, hanem Istennek erről az élő igazságáról tanúskodik.

A Confessio Fraternitatis azt mondja, hogy Ádám bukásánál az egyetemes tan is leereszkedett Ádámmal. Ezzel a megmentő istenerőre utal, mely a Szent Szellem képében mutatkozik meg. A Szent Szellem minden idők szentírásaiban különböző módon jelenik meg. Ezek a szent könyvek az igazság ruhái. Dialektikus engedmények a bukott emberiségnek, és ezek segítségével részesülünk a Szent Szellemben. Ezt a ruhát persze sokféleképpen el lehet rontani, s ezt meg is tették. A lényeg azonban, amit a ruha takar, az mindig érinthetetlen, és ez a fontos. Így az embernek is megtámadható a megjelenési formája, de szellemi birtoka, amit kisugároz, az érinthetetlen.

A tanuló számára így a szentírások egységessége is érthető. Az emberiség minden bölcs könyve egyetlen közösséghez tartozik. Ezekben a könyvekben egy fokozatos megnyilatkozási módszer tárul fel. Ezért egyeznek meg a szent könyvek sok ponton, de nagyon gyakran van eltérés is, ami a fejlődő megnyilvánulásból magyarázható. Akik ezen elgondolkoznak, azok ezt mindig figyelembe veszik.

A teljesen dialektikus beállítottságú embert elkerülhetetlenül félrevezeti a dialektikus megjelenési forma, a külső, a látszat. Ezért biztos, hogy a szentírást sohasem szánták a nagy tömegnek. Még meghamisítatlan formában is érthetetlen azok számára, akik nem nemesedtek rá a megértésére. Az ilyeneknek Ízisz lefátyolozott marad. A következmények a meghamisított Bibliánál persze még rosszabbak. A Bibliát a művelődés fontos tárgyának is nézhetjük, mint minden más érdekes könyvet, művészeti formát vagy bizonyos tudományt, mely a kultúra alapjaként szolgálhat. Az ilyen alap azonban és az ezen épült műveltség soha sem lehet megszabadító. Mi tehát abszolút ellenezzük a Biblia használatának szokásos formáját, és különösen ezoterikus körökben szokásos népszerű használatát, ahol minden elképzelhetőt a Bibliával akarnak bizonyítani, mintha azt csűrni-csavarni lehetne.

A Bibliát csak a Szellem segítségével lehet  megérteni. Csak azok érthetik meg, akik szellemi oktatásban részesültek, akiket tehát „a szellem tanított”. Ebben az oktatásban azonban csakis az életnek a Szellemi Iskola szabályai szerinti megváltoztatásával lehet részesülni, mégpedig minden közvetítő személy kizárásával Isten és az ember között, tehát egyházi hierarchia és papság nélkül. Csakis így lehet áthatolni az igazsághoz, az élő igazsághoz. Csakis így hull le Íziszről a fátyol. A Biblia akkor lesz „tanulmányaink összegzése”, eszköz, fókusz, aminek segítségével közeledhetünk az élő igazsághoz.

A Szent Szellem nemcsak a szentírást nyilatkoztatja ki, hanem saját személyüket háttérben tartó szent szolgáit is kiküldi az emberek felébresztésére, hogy az emberek képessé váljanak a szentírást közvetlenül és függetlenül a megvilágosulás ismeretével olvasni
 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.